a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

Július 28-án nyílt Balló Andrea szegedi festőművész kiállítása a kassai FiguratiF Galériában. 

Balló Andrea bár Szegeden született, ám büszke arra, hogy anyai ágon erdélyi gyökerei vannak. A családban a művészetek szeretete természetes volt, hiszen szűkebb és tágabb családjában orvos, zongoraművész, karmester, zeneszerző, rajztanár, énekes, színész, bölcsész, jogász, mérnök volt. Számára is a zene és festészet elválaszthatatlan, mindkettő fontos része az életének, ma is mindig zene mellett dolgozik.

Leginkább olajjal fest, de kedveli az akvarellt, és a temperát is. Rajzolni szénnel szeret a legjobban, ami igen változatos felületek létrehozására alkalmas. Kedveli a lavírozott tust is, finom, érzékeny eszköz, elsősorban a tájban használja, sokszor kiindulás lehet egy később megvalósuló képhez.

Azt mondja: „Mindig a látványtól indulok el, a látványból élmény lesz, amit azután teljesen átírok.  Emellett igen nagy szerepe van a véletlennek is egy kép megszületésénél.  Igyekszem minél kevesebb eszközzel kifejezni érzéseimet, gondolataimat. Sok időt töltök Erdélyben, ahol lenyűgöz a táj szépsége, a Hargita, a régmúlt korok emlékei, a sajnos már sokszor pusztulásra ítélt házak. Nem törekszem a látvány felismerhető megjelenítésére, sokkal inkább az ahhoz fűződő érzelmek, gondolatok megfogalmazására. Nagy szerepe van a tudatalatti működésének is, amikor a kép elkezd önálló életet élni, ugyanakkor nagyon fontosnak tartom a képi rend megteremtését, itt lép be a ráció az alkotói folyamatban”.

Ezek a festmények szándékosan cím nélküliek, mert Balló Andrea szereti, ha hagyjuk a befogadót asszociálni. Vajon ébreszt-e benne valamilyen érzést, érzelmet, esetleg emléket? Ha pici vizuális igénnyel rendelkezik a látogató arra, hogy megértsen képeket, akkor nyitott lélekkel, nyitott szívvel kell közelednie. Nem feltétlenül ráció szükséges, hanem nyitottság és befogadás.

„Festészetemben a szavakkal elmondhatatlant, az élményekből lerakódott belső világot próbálom megragadni, így a látványszerű ábrázolás után az absztrakt kifejezést választottam, utat engedve a befogadó számára a szabad asszociációnak is”.

Balló Andrea mindig is szeretett a sötét tónusokkal kísérletezni, de újabban - elmondása szerint van benne egy olyan érzés, hogy nem a sötétséget, meg a tragédiát kell ábrázolni, hanem ennek ellent mondani. És bár sok rossz dolog történik körülöttünk, de nem szabad belesüppedni a depresszióba. A koronavírus megjelenése és a járvány miatti karanténhelyzet egyfajta lázadást váltott ki belőle. Azt mondja: „Nem vagyok hajlandó félni. Nem engedem, hogy úgy hasson rám, hogy ez engem lenyom. Harcolni kell a sok borzalom ellen. Én úgy harcolok, hogy kívánom a színeket, a kicsit oldottabb dolgokat” - mondta a művésznő, és valóban, a legutóbbi debrődi Rovás táborban is megfigyelhettük a „sötétből való kilépést” a világosság, a színek felé.

A megnyitón közreműködött Cser Krisztián operaénekes, a Magyar Állami Operaház magánénekese, aki egyébként a festőművész fia. 

A kiállítás augusztus 23-ig tekinthető meg minden hétköznap 10 és 18 óra között. 

FiguratiF Galéria, MaJel Rovás Központ, Kassa, Erzsébet utca 42.