Elekes Károly munkái az INVERZIÓK x INVERSIONS keretében
Kiállítás a Kepes Intézetben
Engem elbűvölt az átalakított régi képek sokasága. Nem csupán az ötlet, mert az kifáradhat, kiüresedhet (de nem teszi). Hanem az áradó kreativitás és a tisztelet a meglévő, az adott iránt, ugyanakkor a humor – ez a távolságot vevő, elfogadó, hallatlanul szellemes attitűd.
November óta látható, de csak most tudtam megnézni egy időszaki kiállítást Egerben, a Kepes György festőművész hagyatékát őrző Kepes Intézetben. A kurátor szavai szerint a válogatás a MAMŰ Társaság hét neves képzőművészének műveiből áll, művészetük „közös nevezőjét egyfajta kultúrtörténethez kötődő kollektív tudat megértése által fejthetjük fel, ezért igyekeztünk olyan jellegzetes műveket válogatni, melyek által a tér ⎼ idő ⎼ történelem viszonylatok nem csak történeti kontextusban, de magukon a munkákon keresztül is kézzelfoghatóvá, érzékelhetővé, elérhetővé válnak.”
Nos, nem vállalkozom a teljes kiállítás bemutatására, mert magam nem fedeztem fel világosan, megoszthatóan olyan közös tengelyt, ami egybefogja e nagyon különböző anyagokat. Ám megállított három terem, a kiállítás végén, vagyis legfelül, legbelül. Erről a kamara-részről szeretnék pár szót írni. Itt láthatóak ugyanis Elekes Károly munkái, méghozzá remek elrendezésben, ami az omló falú, gondozatlan érzést keltő három szobában is megállja a helyét, sőt: a képek éppen jellegüknél fogva illeszkednek, s átértelmezik a tér roskatagságát.
Bár már itt is megállhatunk, ha már hagytuk magukat megállítani egyetlen alkotónál. A láthatóan nagyjából átfestett ⎼ megújított falak és az átfestetlenül hagyott mennyezet, a falak repedései, csúf hibái néhol az alkotó humorral telített világát elevenítik fel, ahogy néhány fotóval ezt érzékeltetni próbáltam. A Túlsó part című kép erejének fokozása a feliraton áthúzódó repedéssel (1), amely kevésnek találva az alkotás kifejező erejét, a maga szerény, dinamikusan eredeti módján hozzátesz: elvág két tér-részt, hogy érzékeljük az átkelés szükségességét (a vakolatgyűrődésen), vagy a Racionális megoldás című kép környezetének szinte művészi finomságú, értelmet találó falhibái (2), ezek ritmusa, eredetisége. Sajnálom, hogy a művész Kitöltött hiányok című képének környezetében nem használták ki a cím adta páratlan lehetőséget néhány glett-emlékkel. (3) És akkor még megemlíthetjük a csődközeli világítást, amelyben itt-ott csak hunyorogva, oldalról, távolról, a másik teremből nézve tudunk az alkotásokhoz közelíteni. Persze, ezt is értelmezhetjük a játszi kedv felkeltésének eszközeként, én is ezt tettem. Hogy végre az alkotó is szóhoz jusson, tekintsük meg a Hamis tükör (4) című kép perspektivikus játékát és máris elevenítő élménnyé válik ez a kikényszerült többszögből szemlélés.
Elekes Károly tunningolt alkotásai több, részben tematikusan rendezett csoportban tárulnak elénk: van portré-fal (5), vallásos sarok (fal) (6), állatos életképek (7), tájképek különböző sorozatai, de olyan csoportosítás is adódik, amelynek ilyesmi címei lehetnének: fa-metszésesek (8-9), vagy „van még a pink festékből kinyomva, hova lőjjem” (10). Emellett vannak szobrai, térinstallációi is kiállítva, a termek közepén (11).
Engem elbűvölt az átalakított régi képek sokasága. Nem csupán az ötlet, mert az kifáradhat, kiüresedhet (de nem teszi). Hanem az áradó kreativitás és a tisztelet a meglévő, az adott iránt, ugyanakkor a humor – ez a távolságot vevő, elfogadó, hallatlanul szellemes attitűd. Egyetlen munkánál sem éreztem-láttam lenézést, holott némelyik alapmű nagyon bizonytalan, hogy ne mondjam, ügyetlenül pancser. És éppen a tiszteletteljes hozzáállás miatt ezek az alapvetően esetlen megoldások, szabolcskamihályos sutaságok valahogy méltóságot kapnak, figyelmet, jóérzést és ebben a közegben felfénylenek, ahogy néhány kép valóságosan is kap egy kis karácsonyi villódzó égősort (12-13).
A humor egészen túláradó pl. a Képernyőkímélő című képen, amelyen egy régebben széles körben közkedvelt nyomat, amely Benczúr Gyula festménye után készült, és II. Rákóczi Ferenc elfogatását ábrázolja, adja az alapot, a háttérképet (14). Erre a romantikus, drámai hangvételű és az ágyból pihegve kidőlő szépasszonyt erős kézzel megtartó Nagy Fejedelmet életének egy tragikus pillanatában megörökítő történelmi tablóra a ráfestett buborékok játékos és könnyed kérdőjeleket tesznek, amelyeket egyébként a fejedelem élettörténete igazolt is, tekintettel feleségétől való eltávolodására, s egyébre, mit fedjen hallgatás.
Vannak ismétlődő motívumok, mint a kereső-rendező szerkesztővonalak, körök, ívek (15-16), vagy a katonás sorozatok (17-18), összességében mégis a kifogyhatatlan eredetiség frissítő levegőjét árasztja ez a kis gyűjtemény.
Valóban olyan, mint egy kastély egyik sarkában megbújó kamara, néhány száz éves kisebb-nagyobb szépségekkel, ahol a múlt kedvesen, szeretettel és a jelen élethez tartozandóságában kap helyet. Ennek jeleként zárjuk a bemutatást Szinyei Merse Pál-kiállításhoz kapcsolódó utánzattal, (19) amelyet egy rést kapott oszlop nemes vonala tesz különösen kedvessé….
Az egészről visszafogott benyomást itt kaphatni:
http://www.kepeskozpont.hu/kiallitas/inverziok-x-inversions/
https://www.facebook.com/KepesKozpont/photos/a.462971877058682/4847801445242348/
Tornay Krisztina
