2023. május 11-én a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és Magyarország Lendvai Főkonzulátusa szervezésében Szabó Ottó kassai grafikus és festőművész Adj király, katonát! című kiállításának megnyitója volt a lendvai Bánffy Galériában.
A kiállítást Kovács Ágnes, a kassai MaJel Rovás Központ igazgatója, a művész felesége nyitotta meg.
Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Ha egy mondattal kellene visszaadnom, hogy mi jellemző Szabó Ottó művészetére, akkor azt mondanám, hogy sosem arról szólnak a képei, ami első ránézésre a szemünk elé tárul. A mondanivaló mélyebben van, sokszor a háttérben, vagy az előtér és a háttér között bújik meg.
A kínai írásjegyekhez hasonlóan Szabó Ottó képeinek kompozíciói is két vagy néha több elemből állnak: van a fonetikus elem, ami azt mutatja, hogy hogyan olvassuk az írásjegyet. A fonetikus elem nála vizuálisan olvasható, ez az, amit legelőször felfedez az ember, ez az, ami miatt a néző megáll a festménye, rajza, szobra, térinstallációja – alkotása – előtt.
És van a jelentés-elem, amely már mélyebben van. A hozzá vezető értelmezést gyakran sok-sok vonal erezetből álló, rajz-szerű, a művész által utaló elemnek nevezett középső mező segíti. Az alkotás előtt álló néző akkor válik befogadóvá, amikor mindezeket felfedezi. Gyakran előfordul, hogy egy-egy alkotás jelentés elemét csak évek elteltével képes felfedezni az ember. Mert leragad a látványnál, hiszen Szabó Ottónál a fonetikus elem esztétikai értékkel is bír.
A fonetikus elem figuratív, egy szempillantás alatt képes hatást kiváltani. Az olajfestés technikájának abszolút ismerete jellemzi, a sötét színekből a világosabbak felé haladva építi fel képeit, a fonetikus rész komponenseit sohasem dolgozza ki a tökéletes befejezettségig, ezek a néző agyában állnak össze, a részletek kidolgozásába így vizuálisan bevonja a nézőt is.
A jelentés elem viszont filozofikus elmélkedésekre hívja a befogadót, erről a tartalomról a nézőnek nincs tudomása, meglétét csak sejtheti, – és ehhez már kell a befogadás képessége. Észrevételeket és tanulságokat ír le a képzőművészet nyelvén, művészetének formanyelve a kínai kalligráfia, a shu fa tanulmányozása által alakult olyanná, amely ma csak őt jellemzi. Amely által saját stílusa lett és kézjegyét azonnal felismeri már az is, aki csak nézőként találkozott vele.
„Képeimet és gondolataimat mindig ciklusokban festem, az elmélkedéseim folyamatok, nem lehet őket egyetlen képbe zárni. Olyan ez, mintha valamit szeretnénk elmondani valakinek, és több megközelítésből is próbáljuk őt rávezetni, hogy értse” - magyarázza képei kapcsán Szabó Ottó.
Szabó Ottóra jellemző, hogy az érzéseit, értelmezéseit dolgozza fel, nyitott kompozícióit bármikor tovább gondolja, a nézőt is közös elmélkedésre invitálja, képeibe minden kiállítása előtt bele fest – mint ahogy ezekbe is belefestett.
A kortárs művészettől és a kortárs művésztől nemcsak azt várjuk el, hogy modern eszközökkel, technikai újításokkal, folyton valami újat találjon ki, valami meghökkentőt, esetleg megbotránkoztassa a nézőt. A kortárs művésztől joggal várható el, hogy kora történéseire is reagáljon. Nos, ennek a kiállításnak a címét azt hiszem, nem kell megmagyaráznom, időszerűségét, kortárs jellegét sem kell hangsúlyoznom: Adj király, katonát!
