A 12. században a Párizs környéki Île-de-France-nak is nevezett területen új stílus alakul ki, amely a román stílus félkörös boltozási rendszerét csúcsba hajló ívekkel keveri. Ezen a területen tiszta román stílusjegyekkel különben is alig találkozunk.
A gótikus stílus és a reneszánsz
A román stílus egyébként is főleg Itália sajátossága. Előfordul ugyan német területen is, azonban itt mégsem mérvadó. Nem beszélhetünk tehát egységes, egész Európára jellemző stílusról a román korral kapcsolatban, de nem beszélhetünk erről a gótika viszonylataiban sem. Bár a gótika meghódítja csaknem egész Európát, Itália marad rezdületlen.
Keverve ugyan megjelennek itt is a csúcsívek, azonban az antik hatása, úgy tűnik, erőteljesebb. A legszebb itáliai gótikus katedrálisról, a milánói dómról sem mondhatjuk el, hogy jellemzően gótikus, mivel nem annyira a bazilikás hatás érvényesül a külsejét tekintve, hanem gótikus díszekkel csipkézett antik templomként magasodik elénk, nem beszélve arról, hogy számtalanszor átépítették (utoljára a 19. században).
A milánói dóm lenyűgöző, aki még nem látta, nézze meg mindenképpen: a Földre szállt Mennyei Jeruzsálemet szimbolizálja. A tisztát, a fenségeset, az istenit, amelyet nem szennyeztek be gonosz és kegyetlen, az erőszakban tobzódó, vérben fürdő aljanépek... Mint az eredetit, a földit... Ez lett volna az elv. Aztán évszázadok óta, ahogyan folyamatosan építették, egymást érték a háborúk, a vérgőzös vad tivornyák, a pusztító járványok és világégések, megtorlások, kivégzések, erőszak, pusztulás. Itt is. Mindenütt.
De, megint elkalandoztam.
Ott tartottunk, hogy Itáliát a gótika sosem hódította meg; a csúcsíves stílusra is ők ragasztották a „gót” gúnynevet. Itáliában a román stílusból egyenes út vezet a reneszánszba. Inkább római stílusnak kellene nevezni – ez a román megnevezés indokolatlanul emeli ki egy olyan nép nevét, amelynek az egészhez semmi köze. Bár, Tiberius leszármazottjainak tekintik magukat... Vagyis a légióitól leszármazottnak... Amely teli volt akkor már hunokkal, germánokkal, gepidákkal, vandálokkal, meg a jóisten tudja milyen népekkel...
Itt is el lehetne kalandozni, lehetne elemezni a múlt megerőszakolását, hazugságot, lopást, csalást, de...
Vissza a középkorhoz!
Szóval Itáliában a román stílusból egyenes út vezet a reneszánszba.
Más a helyzet Franciaország és Németország területén vagy Anglia területén. Mesébe illő katedrálisok épülnek, amelyeket külső támpillérek és az ezek tetejére épített tornyocskák (fiálék) egész erdeje vesz körül. Öthajós bazilikák kereszthajókkal, a hajók kereszteződésében karcsú, égbetörő huszártoronnyal, a mellékhajók fölött hatalmas, díszes tornyokkal.
A kupola eltűnik, a főhajó kiemelkedik. A tetőszerkezet súlya hatalmas pillérkötegeken nyugszik, amelyekről ívbordák futnak szét, legyező alakban, nemcsak az átellenben lévő pillérkötegre, de átlósan is. Az ívbordák a mennyezet közepén zárókőben végződnek. Az épület statikai szempontból olyannyira jól megoldott, hogy akár falak nélkül is biztosan megáll. Azáltal, hogy a falak felszabadulnak a terhelés alól, hatalmas, csúcsívben végződő ablakokat vághatnak bele. A templomok belső terét elárasztja a fény, a belső tér ezen kívül tágassá és magassá válik.
A francia vonás jellegzetessége, hogy az elülső két, hatalmas torony félbevágottnak, egyenesen elvágottnak tűnik. Ezen kívül külső támpillérek rengetege veszi körül az épületet.
A német gótika jellemzője, hogy a két torony az ég felé tör, egyre keskenyedve és egy cseppkő benyomását kelti. A külső támpillérek egész jellege más. Általában hozzásimulnak az épület falához, vagy a mellékhajók tetejéről támasztják meg a fő hármashajót.
Az angol mintha a kettő ötvözete lenne, de erőteljesebb a francia-normann hatás: hatalmas, valószerűtlenül tágas belső terekkel.
A bejárati oldal kívülről gazdagon díszített mindhárom esetben, továbbá jellemző a bejárati oldalon a míves rózsaablak. Az ablakok ólomsínberakásos színes üveglapokból készültek. A vitrázsok festménydíszei általában szenteket ábrázolnak.
A legszebb katedrálisok közé tartozik az Amiens-i, a Chartres-i, a párizsi Notre-Dame, a Sainte- Chapelle, a Sainte-Denis-i katedrális. Németország területén a kölni dóm és a mai Franciaország területén fekvő, de tipikus német jegyeket viselő strasbourgi katedrális a legkiemelkedőbbek. Angliában a legkorábbinak tartott gótikus építkezésnek tekinthető Canterbury érseki templomának szentélye, a salisbury székesegyház, a lincolni katedrális, a
cambridge-i King's College és hát a Westminster apátsági templom VII. Henrik kápolnájával, de ez utóbbi már a 16. században épült, igaz, gótikus stílusban...
A szobrászat az építészet befolyása alatt áll, azonban már megfigyelhető egyfajta különválás is. A testtengely enyhe „S” alakban meggörbül, az arcok életre kelnek. A ruhák redői többé nem a test formáinak eltakarását szolgálják csupán, hanem követik a mozdulatot is.
A gótikus festészet is váltott: élethűségre kezd törekedni, a színpadias beállítás kezd jellemzővé válni, a jelenetek mintha egy történet szereplőinek különböző megállított pillanatait akarná hangsúlyozni. Fontos megjegyeznem azonban, hogy pusztán törekvésről van szó, a kiteljesedés a reneszánsz idején következik be.
A gótika az Île-de-France-ból Európa szerte elterjedt. Mint építési mód és formanyelv a népeket összekötő európai kultúra és a magasztos ideálok kifejezőjévé vált. Bár – igaz, ami igaz – néhol az eltanult idegen nyelvek akcentusával lép fel, de még így is, a nemzeti sajátosságokkal keveredve is mindenütt felismerhető és érthető (Will Durant).
A keresztes-háborúk által a Közel-Keletről hozták el a stílust – sokkal közelebb van ez az igazsághoz, mint fellengzősen azt állítani róla, hogy összekötötte volna a népeket. A Római Birodalom területén kialakuló királyságok, bár felvették mindannyian a kereszténységet, mégsem tudtak testvérként tekinteni egymásra, Urunkban, Jézus Krisztusban... Folyamatosan egymás ellen törtek, állandóan dúlták, fosztogatták egymás területeit, hódítottak és behódoltak, öltek és haltak és gyerekeket nemzettek erőszakkal, néha szerelemmel, hazudtak, csaltak, loptak, raboltak és templomokat építettek, hogy hátha el tudják terelni a figyelmét a gyerekistennek... Jézuska, Jézuska, figyelj csak reám... Kis szivem, hű szivem szeret igazán...
Hogy a francba lehet így megszólítani az Élet Urát?! Az Abszolút Értéket?!
Már megint csapongok...
Nem feltétlenül és nem is kizárólag a művészet történetével akartam én foglalkozni eredetileg sem, ha valakit érdekelnének a Szörnyeteggel kapcsolatos gondolataim és észrevételeim, nézzétek meg a képeimet!
A kép és a Szörnyeteg... Azért ez a címe az előadássorozatnak, hogy összefüggéseket keresve megtaláljam a nyomát a Mocsoknak. Aki az esetek többségében a szabadságharcok és a magasztos elvekért kirobbanó forradalmak szekerét húzza, úgy rabol, hogy közben rablóért kiált... Erőszakol és közben elvárja, hogy élvezd. Jót akar... Nem vagyok azonban a szavak embere, nem tudom maradéktalanul elmondani mindazt, ami feszít, szavakkal nem tudom megtisztítani magamat. Számítógépes nyelvvel élve: nem szeretném a szemétbe vágni olvasatlanul azokat az üzeneteket, amelyek a transzcendentális szférából érkeznek, és nem is a kuka ürítése foglalkoztat. Olvasni szeretném, megnyitni az összes fájlt, amely minduntalan összegyűlik a postaládámban. A képzőművészet sem mindig elég erre a célra, állandóan aktualizálnom kell a programjaimat... Update: volt egy kifejezetten ezzel a címmel jelölt képsorozatom nem is olyan régen... Két képet eladtam a tizenötből, egyet elajándékoztam, a többit átfestettem... (mondhatni, felülírtam, felül festettem). A mostaniakat lenne érdemes megnéznetek! További 25 kép, amelyeknek külön-külön még címet sem tudok adni...
De foglalkozzunk inkább a reneszánsszal. A gótikával kapcsolatban nem szándékozom olyan tényeket vagy részleteket elemezni, amelyekről különben is tudtok, amelyeket ti is tanultatok, amikről általában mindenki olvasott vagy a Viasat History-n látott.
Szóval a reneszánsz:
|
Lorenzo Ghiberti felfogása szerint, aki elsőként nevezte korát újjászületésnek, nem az antik művészet születik újjá, hanem maga a művészet. Megszületik a szabad egyéniség fogalma, aki már nem termelő munkát végez, nem harcol és nem hódít, nem pénzt vált be, nem is ad kölcsönöket újabb háborúkhoz (a török elleni harcra meg pláne nem), és nem is pusztán a vallás világképét közvetíti... Uff, megint egy definíció. Ezt ti is így tudjátok. Kételkedni mertek-e, Testvéreim? |
|
Ghiberti szerint a művészetek haldokolása Constantinus császár korával vette kezdetét. Meghalt a szobrászat és a festészet, elenyészett a jó hagyomány. Festészettel ugyan próbálkoztak a bizánciak, de az ő műveik a régmúlt időkhöz képest gyengék és kezdetlegesek. Nagyon furcsa fintora a sorsnak, hogy Etruriában, a régi etruszkok földjén – vagyis Toszkanában – támad fel a festészet. Az etruszkok, akik az antik görög műveltséget közvetítették a rómaiaknak. Tankönyvekben és elemzésekben bizony így szerepel, viszont nem biztos, hogy mindez így is történt. ... Etruszkok, akik közvetítenek Róma felé... Mintha csak kalmárkodtak volna a kultúrával...
Nem akkor történt ez elsőízben, és napjainkban sincs másképp. A jövőnket pedig egyre jobban veszélyezteti ugyanez a helyzet. Elvegyülnek a muzulmánok, egyre többen lesznek, a mi demokráciánk értelmében fogják átvenni a hatalmat és többségi határozatban kényszerítik majd ránk a Sarjiat. Jézus azt mondja, hogy: „Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának” (Mt 24,2). De mi nem tanulunk a jelekből és nem tanulunk a múltból, csakazértse tanulunk. Öreg emberekként szenilisen majd végig nézitek unokáitok pusztulását, de a demenciában már képtelenség a konklúzió (majd, a halál után, ha ott állsz az Igazságosan Ítélő széke előtt és levetítik a hülyeségeidet..., majd, akkor). Ghiberti felfogása szerint tehát nem az antik, hanem maga a művészet születik újjá és vele a szabad egyéniség is megszületik, akit már nem köthetnek megmagyarázhatatlan és logikátlan, szigorú normák, aki már képes egyéni véleménynyilvánításra, sajátságos az értékekhez való hozzáállása és a világról alkotott értelmezése. Önmagán átszűri a kor eseményeit, a vallási vagy filozófiai mondanivalót, és úgy jeleníti meg azt, ahogyan elképzeli. Ha az Utolsó Ítélet történéseiről van szó, ha Jézus kereszthaláláról, ha Mária fájdalmairól – ez mind-mind a szabad egyéniség, az alkotó lelkivilágából táplálkozik, és nem egy kollektív elképzelés szerint történik. Az egykori pásztorfiú, Giotto di Bondone alapítja meg az új művészetet. Haladás... A mából nézve olyan, mintha minden visszafelé történne, folyamatosan építi le magát az emberi szellem, amely a munkához a Szörnyetegtől egyre tökéletesebb segédeszközöket kap. A reneszánsz művészet bölcsője Toszkána, kezdete a 13. és a 14. század fordulója. Európa más területein még javában virágzik a gótikus stílus, azonban ez a stílus Itáliát sohasem befolyásolta igazán. A román korból fejlődött ki oly módon, hogy újra felfedezte azt, ami a román kor előtti időszak szellemiségét jelentette, – az antik görög és római csodát.
Ez az emberközpontú szellemi irányzat a humanizmus. A gótikáé a skolasztika és ismét nem igaz, hogy a reneszánsz fedezi fel az antik szellemiséget, a skolasztika Arisztotelész filozófiájából csillapítja tudásszomját. A humanizmus pedig mintha mélyebbre menne, Platón és Szókratész filozófiájából építkezik. Viszont, ha egy kicsit más szemszögből nézzük ezt a „fejlődést”, Arisztotelész, aki Platón tanítványa volt, mesterétől tanulva tovább fejlesztette annak nézeteit. Tehát a gótika fejlettebb filozófiával foglalkozott, mint a reneszánsz? Vagyis, ha a fejlődésnek tartott folyamat révén napjainkig egyre mélyebbre hatolunk, mára eljutunk a neander-völgyi értelmi szintjére... Nem? Vagy, mint ahogyan a gömöri magyar mondja: igaz-e? Hová lettek az átgondolt és következetes filozófiai rendszerek? Hová lett az a magatartás, amely képes volt a megtalált igazságnak szentelni az életét, gyakran feláldozva azt a tudás oltárán. Vállalva akár a máglyahalált, mint Giordano Bruno. Ma még mindig érvényben van a „cél szentesíti az eszközt” filozófiája (Macchiavelli), amikor bármi áron meg akarja szerezni a hatalmat valamelyik erőszakos kisebbség, aki kimaradt a többség hatalmából (nem nemzeti vagy kulturális kisebbségre gondolok itt, hanem vallási és politikai szélhámosokra). Ma nyíltan hazudnak, nem törődve azzal, hogy sokszor nem képesek pontosan visszaemlékezni a tegnapi hazugságokra, mivel nem jár érte megszégyenülés, semmilyen büntetés, nem jár érte számonkérés, – hiszen hazudik mindenki. A választópolgár pedig lekvitteli a hazugságot, hiszen ő is így csinálná, ha a vezetője helyében lenne. Képes még csodálni is érte, hogy milyen nagyszerű fikciót talált ki az őt képviselő, mennyire művészi, alternatív és bátor... Napjaink és a mélyre ásó olvasástudatlanok (új fogalom, mellyel megpróbálom meghatározni napjaink forradalmárjait). Ismét hiszünk a mágiában, visszatér a vegán felfogással az animizmus, feléled a fetisizmus – a sok ismeretlen vagy alig megmagyarázott jel magunkra tetoválásával, a trikóinkon, sapkáinkon, a medáljainkon, táskáinkon, autóink jele által, logók által, minden kacat és holmi által, amelyet magunkra aggatunk vagy körül vesszük magunkat vele... Védelemből? Vagy miből? Úgy árad az ostobaság az arcunkba, és annyira élvezik sokan a rengeteg hatást, mint a kutya, amelyik az autó nyitott ablakában nem tud betelni a szédítő légáramlattal. Még a nyelvetek is kilóg és folyik a nyálatok. Még jó, hogy nano chippekkel oltanak be az elveszettség ellen... Hol is tartottam?... Ja, hogy egyre mélyebbre hatolunk az igazság keresése miatt az izében... A hogyishívják. Szókincs vagy mi... Ami nincs! Folytassuk úgy, ahogy tanították: A reneszánsz művészet három nagy időszakot foglal magába: TRECENTO – a 14. század művészetét jelenti (olaszul 300, az előtte lévő korszakot viszont az akkoriak nem annyira gótikának, mint duecentonak hívták). Az irodalmat illetőleg ez már az újjászületés évszázada. A képzőművészetet tekintve viszont még nem egészen egyértelmű. Talán egyedül Giotto az, aki már egy egészen új szellemiség hatása alatt áll. Leghíresebb falfreskóin gondosan ügyel a részletekre. Emberábrázolása nem sematikus, fény és árnyék játszik az arcokon, amelyeken nyilvánvalóak az emóciók, érzések, lelkiállapotok kifejezésére való törekvés. Padovában, a Capella dell’Arena nevű kápolnában Szűz Mária életét dolgozta fel falfestményeken. Assisiben Szent Ferenc életét festette meg a Felső-templom falaira. Dolgozott Firenzében is a Santa Croce-templom két kápolnájában.
A quattrocento már kiemelkedő művészegyéniségeket hozott. Ez az időszak a reneszánsz kultúra virágzásának ideje, az univerzális alkotóegyéniség kora. Univerzális egyéniségek tűnnek fel, akiket minden új érdekel; a legnagyobb művészek tudósok, felfedezők, költők és filozófusok egyben. Akik alkotótevékenységét főleg a festészet fémjelzi, szobrászok és építészek is egyben. Az új művészi hitvallás egyik legkiemelkedőbb alakja a szobrász Donatello és a festő Leonardo da Vinci. CINQUECENTO – (olaszul 500) az itáliai reneszánsz művészet Leonardo da Vinci művészetével kezdődik. De ez már legyen egy következő előadás tárgya. |
Szabó Ottó
