a Rovás művészeti, kulturális
és művelődési lapja

 
 

Január 27-e a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja. Vajon hogyan lehet összekapcsolni a semmilyen szépséget sem hordozó tartalmat a sok-sok szépséget nyújtó művészettel? A kulcsfigura Feld Lajos kassai grafikusművész.

A minap a kezem ügyébe került egy Feld Lajos alkotásaiból készült katalógus - ez késztetett írásra, na meg az emléknap. A zsidó származású Feld megjárta Auschwitz lágerét és amit ott látott, évtizedekkel később lerajzolta. Talán kirajzolta magából. A lágerben is alkotott, parancsra: Mengele magán rajzolója volt, és portrékat kellett rajzolnia a foglyokról. Testalkata miatt a gyerekekhez sorolták, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy túlélte a haláltábort Auschwitzban. Pedig ő megmenekülhetett volna a láger borzalmaitól, mert az egyik kassai tanítványának köszönhetően lemaradt a deportálandók listájáról. De Feld mégis önként a szülei után ment - egy nappal később ért a táborba, ahogyan ők meghaltak. Neki, a törpe növésűnek az volt a szerencséje, hogy Mengele, a hírhedt náci orvos, kísérletezés céljára kiválasztotta. Amikor az is kiderült, hogy grafikusművész, kiadta neki a parancsot: „Rajzolni, rajzolni! A képeket átadni!”

De ki is volt ez a nagyon tehetséges művész?

1904. március 19-én született Kassán, szegény zsidó családban. Apja a Tisza mentéről érkezett Kassára, miután 34 évesen megtanult írni-olvasni és ennek köszönhetően kapott munkát a fejedelem városában. Nyolc testvére volt, ő maga pedig egy súlyos gyerekkori betegség következtében visszamaradt a növésben. Otthon sosem látott művészeti alkotásokat, de elmondása szerint még a bérházuk falán látható penészfoltok is inspirálták. 1925-ben Krón Jenő magán rajziskolájában tanul együtt Jakoby Gyulával, Sokol Kálmánnal, Kontuly Bélával, Collinássy Györggyel együtt. Az iskola a múzeum épületében volt, ahol ekkoriban Európa legjobb grafikusművészeinek alkotásait is folyamatosan bemutatták. Majd nyolc éven keresztül a budapesti Képzőművészeti Akadémián Olgyai Viktornál és Varga Lajos Nándornál tanul, emellett Rudnay Gyula, Aba Novák Vilmos  és Szőnyi István is tanították. Élete legszebb időszaka volt ez a magyar fővárosban. De az ígéretes kezdetnek vége szakadt a fasizmus előre törésével. Már pesti évei alatt bizonyos korlátozások érték: nem folytathatta tanulmányait és ezáltal elesett az anyagi támogatástól is. Csak Varga professzor jóvoltából látogathatta továbbra is a műtermet, az anyagi támogatást pedig a Szabadkőműves Páholytól kapta. 1933-ban vissza kellett térnie Kassára, és akkor még megvalósíthatta első kiállítását, sőt rajziskolát is alapított. De már szülővárosában is egyre fokozódik a zsidóellenes hangulat, amely fajgyűlöletben csúcsosodott ki. Sztoikus hozzáállása segítette át ezekben a nehéz időkben. Mivel tilos volt elhagynia a várost, a háború előtti Kassáról számtalan korrajza készült.

Égerházi Imre, hajdúhadházi származású művész emlékező írásában így idézi Feld Lajos alakját:

„1942 márciusában kerültem a fejedelem városába. Az ország minden részéről és a visszacsatolt területekről voltunk ott vagy ötvenen. Délutánonként kimehettünk a városba. Egy ilyen Múzeum-Dóm nézelődés után a Vársánc utcában láttam egy törpét festeni. Kicsi széken ült, akvarell képet festett az utca egy részéről. Feld Lajos volt. Ha csak tehettem, a megbeszélt helyen és időben mindig ott voltam, és néztem, hogy dolgozik. Később összebarátkoztunk, és gyenge akvarelljeimet szíves szeretettel korrigálta. Nagyon keveset beszélt, zárkózott ember volt.”

Feld életében történt tragikus események - a koncentrációs tábor, szülei és több testvére elvesztése - sem törték meg művészetét, művészeti aktivitását. Igaz, a háború után megszállottan dolgozott, rajzolt - felejteni kívánt vagy inkább nem emlékezni. Járta az országot és csodás élet- és tájképeket készített: szénégetőkről, juhászokat sajtkészítés közben, megörökítette a Szepesség legjellegzetesebb tájait, a Szádelői völgyet, a tornai a krasznahorkai várat. Később már képes volt az átélt szörnyűségekről is rajzolni: imádkozó zsidókat, éhező és halott gyerekeket, halálra ítélt, erőtlen bányászokat. Az ötvenes években emellett gyárakat, műhelyeket látogat, ahol munka közben ábrázolja a munkásokat.

Feld művészete formailag a romantizáló realizmus hagyományait követi, de mélyen át van itatva humanizmussal, tisztasággal, harmóniával, s mindezt még tetézi virtuóz rajztudásával.

Kovács Ágnes